Évfordulók

200 éve, 1817. március 2-án született Arany János. Örökbecsű költészete gyöngyszemeivel találkozhattok az alábbiakban. Ajánlom figyelmetekbe!



http://aranyjanos.lap.hu/      Minden, ami ARANY
https://www.youtube.com/watch?v=FIzpAJMa7fM     Arany J. életrajza röviden
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-6-osztaly/a-szerzo-es-kora/arany-janos-eletmuve                                           Teszt az életműből

Arany János: Domokos napra


Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a - bár hiános - család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
Minél édesb, annál émelygősb csemege -
Annál undoritóbb, minél szebb éneke.

Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
-Annyi más futónak nehéz - akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! -
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, - de maga viseli.

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad -
A haza igényel munkás, hű fiakat.

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen.
Virág a költészet... egy nép irodalma:
De ha nem virágzik, nem is terem a fa.

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! -
Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed!
1851. augusztus 4.

Arany János életrajza


Gyermekévek, ifjúkor
Nagyszalontán született 1817. március 2-án. Apja, Arany György és anyja, Megyeri Sára idősödő emberek voltak már, mikor fiuk megszületett. Tíz gyermekük közül nyolcat elvesztettek, csak a legidősebb Sára és a legfiatalabb János maradt életben.
A szülők féltő gonddal vették körül a fiút, aki három-négy éves korában tanult meg olvasni, hamuba írt betűk segítségével. „Mire iskolába adtak, hova mód nélkül vágytam, [...] már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe estek. [...] A tanító, megpróbálván, rögtön, amint felvettek, elsőnek tett osztályomban s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanítók és növendékek a nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is, csodámra jártak, s én nem egy krajcárt kaptam egy vagy más produkcióm jutalmául."
Tizennégy éves korában Arany segédtanítói állást vállalt, hogy hajlott korú szüleit megkímélje a taníttatás költségétől. Két év után a debreceni kollégiumba ment, de már az első félév lesújtó volt számára mind anyagiakban, mind tanulmányi eredményekben. Kisújszállásra menekült segédtanítónak, ahol Török Pál rektor mellett helyreállt lelki egyensúlya. Török Pál, a későbbi pesti református püspök gazdag könyvtárában megismerkedett a klasszikusokkal és az akkori modern irodalommal.
Tizennyolc éves volt, amikor visszatért Debrecenbe. Hamarosan az első diákok között volt. Belevágott a francia nyelv tanulásába, a latin klasszikusok mellett a német költészetet olvasta. Jól gitározott. Kitűnő hangjával feltűnt a kollégium énekkarában. Képességei irányával nem volt tisztában: hol festőnek, hol szobrásznak, hol muzsikusnak készült.
A tizenkilenc éves, félénk és tartózkodó fiatalember - mindenki meglepetésére - felcsapott vándorszínésznek. Csalódása azonban gyorsan bekövetkezett. Komoly szerepeket nem kapott, rosszul érezte magát a korhely cimborák között. Két hónapig tartott a kaland, amelynek azonnal véget vetett a sorsdöntő álom: anyját halva látta: A „tékozló fiú" Máramarosszigetről - hétnapi gyaloglás után - megszégyenülve, lelkiismeret-furdalás közepette hazatért Szalontára. Álma szomorú valósággá vált: édesanyja haldoklott, édesapja megvakult.
„A város és az egyház elöljárói részvéttel tekintek sorsomat; még azon ősszel megválasztanak ún. korrektornak (tanító a rektor után, de több fizetéssel s több önállósággal, mint a többi altanítók). [...] Egy darabig atyámmal laktam, majd őt néném magához vévén, az iskola épületébe költöztem én is. E hivatal, melyben a magyar s latin grammatikai osztályokat tanítám, 1839 tavaszáig tartott, akkor egy évig írnok, azután rendes aljegyző lettem. [...] 1840 novemberében, 23 éves koromban, megházasodtam, szívem régi választását követvén."
Választottja egy helybeli árva lány, Ercsey Julianna volt. 1841-ben megszületett az első gyermek, Juliska, majd 1844-ben a második: László.
Első irodalmi sikerek
Szilágyi István, barátja, egykori debreceni diáktársa ösztönzésére Arany görög klasszikusokat kezd fordítani, és megtanul angolul.
1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatot írt ki. Arany álnéven beküldte Az elveszett alkotmány című szatirikus eposzát. Elnyerte az első díjat, de egyik bírálója, Vörösmarty Mihály elmarasztaló véleménye mélyen érintette: „nyelv, verselés olyan, mintha irodalmunk vaskorát élnénk".
A Kisfaludy Társaság, amikor Az elveszett alkotmányt kitüntette, új pályázatot hirdetett népies elbeszélő költeményre. „Készíttessék költői beszély, melynek hőse valamelly a nép ajkain élő történeti személy, pl. Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen."
Toldi históriáját a szalontai néphagyomány is ismerte, Arany pedig olvasta llosvainak Toldiról szóló történeteit. Így szinte egy lélegzetre megírta mind a tizenkét éneket.
1848 elején a Kisfaludy Társaság tagjává választja, később pedig annak igazgatója lesz.
1848-49-ben a szabadságharc hűséges közkatonája: nemzetőr. A szabadságharc bukása után állását veszti, mivel azonban nem volt jelentősebb politikai szerepe, ez nem jár további következménnyel. Egy ideig járási írnok lesz.
1851 őszén a nagykőrösi egyháztanács meghívta Aranyt a gimnázium magyar irodalmi tanszékére. Családostul átköltözött Nagykőrösre, s kilenc éven át tanított a magyar mellett latint és görögöt. Tanítványai nagyon szerették. Egyik közülük így írta le Arany szemének varázsát: „Sohasem láttam felnőtt embernél oly végtelenül jóságos s oly nagy gyöngédséget kifejező szemeket, melyeket rendszerint valami fátyolféle takart, mint érett gyümölcsöt a hamva, s csak ha valami kedves, tréfás dolgot mondott csendesen, szelíden: akkor villant fel egy pillanatra a belső tűz zsarátnoka, s csodálatosan édes, derült fénnyel ragyogta be arcát. Befelé nézett, mint azok szoktak, akiknek gazdag benső világuk van."
Arany itt írta híres balladáit, melyek egyedülállók költészetünkben.
Közben megszülettek verstani és irodalomtörténeti tanulmányai is.
A pesti évek: lapszerkesztő, akadémiai titkár
1860-ban Pestre költözik, majd hamarosan megindítja a Szépirodalmi Figyelő című hetilapot. A munkatársak közül többen Deák Ferenc eszméivel rokonszenveztek, aki az osztrákokkal való kiegyezést készítette elő (Gyulai Pál, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Szász Károly, Lévay József). A lap elméleti igényessége, magas intellektuális szintje nem számíthatott a szélesebb közönség érdeklődésére. A kiadó, Heckenast Gusztáv két év után nem vállalta a további megjelentetést. Ezért Arany Koszorú címmel átszervezte a Szépirodalmi Figyelőt.
Igen jelentős Arany műfordítói tevékenysége. Shakespeare-fordításain túl (Szentivánéji álom; Hamlet, dán királyfi; János király) magyarította a világirodalom legnehezebb szövegei közt számon tartott műveket, Arisztophanész vígjátékait {A felhők, A madarak, Lysistrate stb.).
1865-ben az Akadémia titkára lett. Csaknem tízéves hallgatás következett írói pályáján.
Nyugdíjba vonulásától (1877) 1882-ig költészete ismét kivirágzott. A város zaja elől a Margitsziget tölgyfái alá menekült. Kisebb verseit a kulcsra záródó Kapcsos könyvbe tisztázta le, keletkezésük sorrendjében, napra szóló keltezéssel. Legbeavatottabb barátainak, de lehet, hogy csak fiának mutatta meg őket. Őszikék című verseskötete csak halála után jelent meg.
Egyik menedéke a zene volt. A másik: magányos, Duna-parti sétái, melyeket sohasem mulasztott el. Egy ilyen séta okozhatta a végzetes tüdőgyulladást. Karosszékében érte a halál 1882. október 22-én.
Az egész nemzet gyászolta. Az Akadémia előtt tízezres tömeg volt jelen, a koporsó körül az egyetemi ifjúság állt díszőrséget. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.


Lázár Ervin


Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári ciszter gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, hazahívták és egy öreg tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen.
1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. „Akkoriban jött a Nagy Imre-féle könnyítés, ennek hullámain eljutottam az egyetemre. Tulajdonképpen már ekkor éreztem, hogy a rosszakaróimnak sok jót köszönhetek. Amikor a felvételinél lapozgattak a bizonyítványomban, ott állt egy színjeles bizonyítvány, amelyben szerepelt, hogy magatartás tűrhető, kettes. Rákérdeztek, hogy ennek mi az oka, én pedig elmeséltem” – emlékezett vissza.[1]
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.
Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író. A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap, és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg, 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták rádiójátékok formájában. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendett, örvend. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködik. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
Művei:
A kisfiú meg az oroszlánok (1964)
Csonkacsütörtök (1966)
Egy lapát szén Nellikének (1969)
A fehér tigris (regény, 1971)
Buddha szomorú (1973)
A Hétfejű Tündér (mesék, 1973)
Berzsián és Dideki (mesék, 1979)
Gyere haza, Mikkamakka (gyermekregény, 1980)
A Masoko Köztársaság (1981)
Szegény Dzsoni és Árnika (mese, 1981)
A négyszögletű kerek erdő (gyermekregény, 1985)
Bab Berci kalandjai (gyermekregény, 1989)
A Franka cirkusz (hangjátékok, 1990)
A manógyár (mesék, 1994)
Hét szeretőm (elbeszélések, 1994)
Csillagmajor (elbeszélések, 1996)
Kisangyal (elbeszélések, 1997)
Hapci király (mesék, 1998)
Lehel kürtje (mesék, 1999)
Forrás: Wikipédia
 http://www.mora.hu/hirek/lazar-ervin-szuletesnap-a-budapest-babszinhazban


 Nektek írta Csukás István! Válogassatok kedvetekre az iskolai vagy a városi könyvtárban is!

1 híres könyvmoly: Csukás István vallomása az olvasásról:
„ Már gyerekkoromban is nagyon szerettem olvasni. Nagy szerencsémre jó könyvek kerültek a kezembe.
Egyik kedvencem a Koldus és királyfi volt, és Petőfi Sándor műveit is nagyon szerettem olvasgatni.
Volt egy másik nagy szerencsém- gyerekként én még hallottam a felnőtteket mesélni. Összegyűltek, körbeültek és meséltek egymásnak, háborúról, szerelemről, az élet dolgairól. Nagy élmény volt számomra és sajnálom, hogy ti már nem, vagy csak nagyon ritkán élhettek át ilyesmit.
Szerintem a tévében is fontos volna, hogy a felnőttek, színészek meséljenek a gyerekeknek. Miért olyan fontos ez? Hogy ne csak a szöveget halljátok, hanem lássátok az arckifejezést, a fintorokat, a mosolyokat, a gesztusokat, miközben a művész, egy másik ember mondja a szöveget és átéli a mesét.
Én gyerekkoromban „szemrontásig” olvastam. Elsős koromban úgy megtanultam írni-olvasni, hogy a betű többé már nem jelentett akadályt. Ettől kezdve mindig élvezetet találtam az olvasásban, és ez az élvezet azóta sem csökkent. Még ma is bárhová megyek, viszek magammal könyvet. Kis helyen elfér, nem kell bele elem és bármikor elő lehet venni. Azt szoktam mondani, a könyv „nem kér enni”.
Azért fontos, hogy olvassuk a történeteket és ne csak filmen nézzük meg, mert ha olvassuk, a fejünkben megindul a „képzelet-mozi” a saját képeinkkel, ami csak a miénk. A film pedig már meg van „csócsálva”, készen kapjuk a képeket. A képzeletünkben lepergő film olyan gazdag, változatos és pontos, hogy az elolvasott történet után gyakran okoz csalódást a feldolgozást. Bármennyire is népszerű a televízió, a mozi, meggyőződésem, hogy a könyv nem fog kiveszni a világból, mert a felnőttek és a gyerekek is érzik, hogy az olvasás élményére szükség van és mindig is szükség lesz.”


Várfalvy Emőke: Csukás István születésnapjára

Van csukája, mesejáró, szeme mindig nevet,
egyik fia- neki hála, -mindig csokit ehet,
másiknak csak egy a feje, mi sárkánynál rémes,
de, ahogy a lepkét fogja, az meg olyan édes!

Két macskája talpraesett, locsifecsi, dirr-durr,
nagy Orziza Triznyák és a bámulatos Mirr-Murr.
Puha barna pamutgombóc, mesélő ágtornász,
kelekótya kétbalkezes, strandpapucsos horgász,

Keménykalap van a fején, kinek krumpli orra,
Radírpók, meg órarugó ki hallott már róla?
Van még jó pár fura szerzet hétmérföldes listán,
éljen sokáig még köztünk, drága Csukás István!

Csukás István 80. születésnapjára

 

Kisújszálláson 1936. április 2-án született Csukás István, aki fiatalon ugyan még a zeneművészi pályára készült, szerencsére íróként, költőként kezdte meg pályafutását, így örvendeztetve meg minket olyan örökérvényű remekművekkel, mint a Mirr-Murr, a kandúr című meseregény, a Süsü a sárkány vagy a Pom Pom meséi, Keménykalap és krumpliorr.

Persze a valóságban a lista sokkal hosszabb lenne, Csukás filmekkel, versekkel, mesesorozatokkal és ifjúsági regényekkel egyaránt bővítette a magyar irodalom és kultúra tárházát.

Különleges kapcsolat fűzi a gyerekekhez az írót, ami kölcsönös. A nevéhez kötődő mesék, mesefilmek és versek nem véletlenül a kicsik kedvencei: Csukás István mindig nagy gondot fordított arra, hogy megismerkedjen közönsége, a gyerekek ízlésével. Ezért szívesen vett részt író – olvasó találkozókon, ahol megismerkedhetett a kicsik gondolkozásával. És habár a legtöbb Csukás-mű nem ma íródott, ugyanúgy élvezik a mai fiatalabb generáció tagjai is, mint a fiatal felnőttek, akik ezeken nőttek fel.

Bátran lehet válogatni a kevésbé ismert mesék, regények, versek vagy éppen színművek közül, mint az Ágacska, a Csukás István Nagy Meséskönyve, A házőrző macska, a Hogyan fogtam el Settenkedő Tódort?, A Hogyan lettem filmszínész?vagy az Egy kiscsacsi története, a Mirr-Murr nyomoz Budapesten, A Nagy Ho-ho-ho-ho-horgász télen, az Oriza-Triznyák, a Pintyőke cirkusz, világszám!, A téli tücsök meséi, a Tükörbohócok, a Vakáció a halott utcában, Nyár a szigeten, vagy éppen  A versíró kutya.

Az író egyes alkotásai interneten keresztül is elérhetőek, ízelítő gyanánt a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján.

Csukás István kiválóságát már számtalan díjjal jutalmazták élete során. Magának tudhat összesen tizenöt elismerést, ezek között a Kossuth-díj és a Prima Primissima díj a legkiemelkedőbbek. További elismerései: Állami Ifjúsági Díj, Az év legjobb gyermekfilmje hollywoodi nagydíja, a József Attila-díj, A Művészeti Alap irodalmi díja, a Déry Tibor-díj, az MSZOSZ-díj, A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Életműdíja.

Jó egészséget és hosszú boldog éveket kívánunk!

Forrás: www.kulturfalat.hu    A kép forrása: www.gyermekirodalom.hu

Szerző: Geda Zsófia


100 éve született

Weöres Sándor
(Szombathely, 1913. jún. 22. - Bp., 1989. jan. 22.): költő, író, műfordító, a modern magyar irodalom egyik legnagyobb, világirodalmi rangú alkotója, Baumgarten-díjas (1936), Kossuth-díjas (1970). Apja Weöres Sándor hivatásos katonatiszt volt, őrnagyi rangban nyugdíjazták 1921-ben, utána gazdálkodó Csönge kemenesaljai faluban. Anyja Draskovich Mária, D. István pécsi táblabírósági elnök lánya, felesége Károlyi Amy költő.

Weöres Sándor az elemi isk.-át Pápán kezdte, ahol apja akkor állomásozott, a második osztálytól Csöngén tanult tovább. 1923-tól a szombathelyi, majd néhány hónapig a győri reálgimnáziumba járt, magántanulóként érettségizett 1932-ben a soproni Széchenyi István Reálgimnáziumban. Tizenöt éves korában jelent meg első írása, egy novella (Egyszer régen) a szombathelyi Hír c. lapban 1928. júl. 15-én. Ugyanennek az évnek őszén Karácsony Sándor közölte négy versét ifjúsági lapjában, Az Erőben. Költői felfedezése a Pesti Hírlap 1929. ápr. 14-i vasárnapi számához fűződik. Ugyanebben a lapban egy hónappal később közölt versei közül az Öregek c. verse Kodály Zoltánt 1933-ban kórusmű komponálására ihlette. Érettségi után egy évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait történelem-földrajz szakon. 1934-ben fél évig jogot hallgatott, 1935-től filozófiát és esztétikát. Az 1937-1938-as esztendő volt utolsó egyetemi esztendeje, Halasy-Nagy Józsefnél doktorált filozófiából (1939. dec. 23.). Disszertációját, A vers születése. Meditáció és vallomás, az egy. lapja, a Pannónia közölte. Különlenyomatként jelent meg a disszertációk sorozatban (1939).

Irodalmi szemléletére és filozófiai kultúrájának kialakítására Fülep Lajos, Kerényi Károly, Várkonyi Nándor és a Janus Pannonius Társaság volt hatással. Már egyetemi évei alatt ismert költő volt. 1929-ben kezdődött kapcsolata a Nyugattal. Amikor Babits Mihály szerk. a Nyugatot, Illyés Gyula mellett tőle közölte a legtöbb verset. Publikált szinte valamennyi folyóiratban a Napkelettől a Válaszon át a Diáriumig, fővárosi és vidéki napilapokban is. Első verseskötete, a Hideg van (Pécs, 1934) Baumgarten jutalomban részesült (1935). A jutalom összegét észak-európai utazásra fordította. A pécsi Sorsunk c. folyóiratnak megalakulásától (1941) munkatársa volt, részt vett a folyóirat szerkesztésében. Theomachia c. drámai költeménye a folyóirat első számában jelent meg. Pestre költözése után is munkatársa maradt a folyóiratnak megszűnéséig (1948. ápr.).
A fővárosban egy ideig könyvtáros volt, díjtalan gyakornok az OSZK-ban, majd az Egyetemi Könyvtárban. Medúza c. verseskötetének megjelenése után ismerkedett meg Hamvas Bélával, akinek szellemi befolyása hatással volt költői fejlődésére. 1944-ben rövid ideig a pécsi városi könyvtárban dolgozott. 1945-ben a székesfehérvári szabadművelődési felügyelőségnél alkalmazták, majd múzeumi tisztviselő volt. 1947-ben megnősült, feleségével, Károlyi Amyval ösztöndíjjal csaknem egy évet töltött Olaszországban. 1948. okt. 1-től 1951. márc. 1-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott, egy ideig a kézirattárban, majd olvasótermi felügyelő, végül a folyóiratok kezelője volt.

1945 és 1948 között megjelent verseskötetei: A teljesség felé (próza, 1945); A szerelem ábécéje (versek, 1946); Elysium (versek, 1946); Gyümölcskosár (versek, 1946); A testetlen nyáj (prózaversek, 1947); A fogak tornáca (versek, 1947) már jelezték, hogy a játékban és a mítoszban találta meg alkotásainak legfontosabb eszközeit.
1948 és 1956 között a hivatalos irodalompolitika elszigetelte, kirekesztette az irodalomból. Kizárólag műfordításai és gyerekversei jelenhettek meg, 1956-ban A hallgatás tornya c. verseskötete gyűjtemény harminc év verseiből. Összegyűjtött műfordításait A lélek idézése c. kötetben adta ki 1958-ban. Utána a Tűzkút megjelenéséig (1964) újabb versei ismét nem jelenhettek meg kötetbe összegyűjtve, csak gyerekversei.

1964-től engedték visszatérni az irodalmi életbe. Ötvenéves születésnapjára a Magyar Műhely c. folyóirat különszámot jelentetett meg (Párizs, 1964). Az Irodalmi Színpadon Weöres Sándor-estet rendeztek Kardos Tibor bevezetőjével (1967. márc. 28.). A Körszínházban 1958. júl.-ban, a Thália Színházban 1958. okt.-ben összeállításában adták elő Dante Isteni Színjátékát.
Pályája legnagyobb közönségsikerét a Psyché című verses regényével aratta. A kitalált 19 sz.-i költőnő, Lónyay Erzsébet élettörténetét tökéletes nyelvi korhűséggel, 19. századi nyelven írta meg. A mű 1972 után több kiadásban jelent meg, Csernus Mariann előadóestjén mutatta be, Bódy Gábor filmet készített belőle (1979), színpadra alkalmazva a Pécsi Nemzeti Színház Zsebszínháza mutatta be (1984).

1974-ben Weöres Sándort Bécsben az osztrák állam európai költészeti díjával tüntették ki. Három veréb hat szemmel c. irodalmi szöveggyűjteménye (1976) irodalomszemléletének összefoglalása. Pogánykori töredékektől Szentessy Gyuláig mutatta be a m. költészet szerinte jellemző alkotásait. A könyv alcíme hangsúlyozza, hogy a válogatás a m. költészet rejtett értékeire és furcsaságaira irányítja a figyelmet.

Életművében a színpadi művek is helyet kaptak. Holdbéli csónakos c. mesejátékát a Thália Színházban mutatták be (1971), játszották a Pécsi Nemzeti Kamaraszínházban (1979), a győri Kisfaludy Színházban (1979), a veszprémi Petőfi Színházban (1981), a kecskeméti Katona József Színházban (1986), a Miskolci Nemzeti Színházban (1989), a budapesti Arany János Színházban (1991). A Szentgyörgy és a sárkány c. tragikomédiáját a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatta be (1972), játszották a Nemzeti Színházban (1979). A kétfejű fenevad c. drámáját a Vígszínházban mutatták be (1984), játszották a kaposvári Csiky Gergely Színházban (1985), a Pécsi Nemzeti Színházban (1985), a kőszegi Várszínházban (1987), a Jurta Színházban (1987). Csalóka Péter c. bábjátékát a bp.-i Bábszínházban mutatták be (1976), játszották Egerben a Harlekin Bábszínházban (1987).
Összegyűjtött művei három kötetében (1981) fantasztikus és játékos költészete százféle alakban tükröződik. Lényeges kiegészítője A sebzett föld éneke c. posztumuszkötet (1990), amelynek anyagát (versek prózai írások, fordítások és egy Hamvas Bélához írt levél) Károlyi Amy kutatta fel és utószóval látta el. Születésének 80. évfordulóján az OSZK Kézirattárában (1993. ápr. 8.-júl. 1.) és a Petőfi Irodalmi Múz.-ban (1993. okt.) rendeztek kiállítást.

További művei: A kő és az ember (Pécs, 1935); A teremtés dicsérete (Pécs, 1938); Tarka forgó. 120 vers az év 12 hónapjára (Károlyi Amyval, Bp., 1958); Tűzkút (versek, Bp., 1964, Párizs, 1964); Merülő Saturnus (versek, 1968); Zimzizim (gyermekversek, Bp., 1969); Télország (verses képeskönyv, Reich Károly rajzaival, Bp., 1972); Tizenegy szimfónia (versek, Bp., 1973); Hetedhét ország (verses képeskönyv, Károlyi Amyval, Bp., 1975); Válogatott versek (Bp., 1976); Baranyai képek (versek, Martyn Ferenc rajzaival, Tüskés Tibor bev.-vel Bp., 1979); Ének a határtalanról (versek, Bp., 1980); Egybegyűjtött írások (1-3 k., Bata Imre utószavával, Bp., 1981); Weöres Sándor kéziratos könyve (Kovács Sándor Iván bev.-vel, Bp., 1981); Mahruh veszése (költemény, Békéscsaba 1982); Színjátékok (Bp., 1983); Posta messziről (versek,Bp., 1984); Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg (Bp., 1985); Weöres Sándor legszebb versei (vál., az előszót írta Kántor Lajos, Bukarest, 1985); A kútbanéző (versek, Weöres Sándor rajzaival, Bp., 1987); Egyedül mindenkivel (W. S. beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, Bp., 1993).

 


150 éve született Gárdonyi Géza

(Kattins a képre!)

 


200 éve született Liszt Ferenc

 

 

LISZT FERENC (Doborján [Raiding], 1811. október 22. – Bayreuth, [Németország] 1886. július 31.): zeneszerző, zongoraművész.

Kilencéves korában lépett fel először Sopronban és Pozsonyban. 1821-ben Bécsben, majd Párizsban tanult, ahol kapcsolatba került a szellemi élet számos jelentékeny alakjával (Chopin, Berlioz, Paganini, Lamartine, Lamennais, Heine, George Sand, Delacroix), akik döntően befolyásolták szellemi tájékozódását. Már bécsi hangversenyein nagy sikereket aratott, később Franciaországon kívül Londonban és Svájcban is koncertezett. 1835-ben a genfi konzervatóriumban tanít: Minden szellemi áramlat iránt fogékony volt s rokonszenvezett a haladó polgári mozgalmakkal. „Mivel Magyarországon születtem, illő, hogy zenei tehetségemmel hazámat szolgáljam.” –írta egyik levelében. Kijelentése értelmében is cselekedett: 1838-ban a pesti árvízkárosultak javára hangversenyeket rendezett, 1840-ben alapítványt tett a pesti Nemzeti Zenede létesítésére. Amikor 1840-ben Pesten hangversenyezett –ahol mint karmester is először mutatkozott be –, már Európa-szerte ismert zongoraművész volt, kinek ünnepeltetése máig nem tapasztalt méreteket öltött. Gyakori vendége volt a párizsi, bécsi római koncerttermeknek is. 1848 –61-ben Weimarban a hercegi udvar karnagya. Richard Wagnerrel Párizsban köt életre szóló barátságot. Zeneszerzőként az 1850-es években kezdték elismerni. 1856-ban az ő ünnepi miséjével szentelték fel az esztergomi székesegyházat. Az 1860-as években Rómában élt. Jelentős szerepe volt a pesti Zeneakadémia megalapításában (1875), majd az Akadémia elnökeként a művészképzésben. 1925-ben a Zeneakadémia felveszi alapítójának nevét. 1867-ben koronázási miséjének bemutatójára ismét Pestre látogatott. Ezt követően évről évre hazajárt, Pesten karmesterként lépett fel. 1873-ban Budapesten ünnepelték meg 50 esztendős művészi jubileumát a Krisztus-oratórium bemutatásával és ösztöndíj alapításával. Bayreuthban hunyt el tüdőgyulladásban, sírja ma is ott található.

Liszt Ferenc zeneszerzőként – Wagner és Berlioz mellett – a XIX. század ún. radikális romantikus zenéjének képviselője, a berliozi programzene-elv folytatója és beteljesítője. Utolsó korszakának műveiben, minden megoldatlanságuk ellenére, olyan távlatokat nyitott meg, amelyekkel egyedül állt korának zeneszerzői között, s amelyek elsősorban Bartók művészetében találtak igazi rokonságra és folytatásra a XX. században.

Főbb művei közé tartoznak az A-dúr zongoraverseny (1839, 1849. 1857), a Haláltánc (1849, 1853, 1859), a Faust-szimfónia (1854 –57), a Mephisto-keringő (1860) című szimfonikus költeményei; a Magyar rapszódiák (1847 –85); Consolations (1849 –50); 2 polonaise (1851); Papagini-etüdők (1851); Transzcendentális etüdök (1851); h-moll szonáta (1852 –53) című zongoraművei; a Weinen, klagen variációk (1863); B-A-C-H preludium és fúga (1870) című orgonaművei; a Szent Erzsébet legenda (1857 –62), a Christus (1866) című oratóriumai; és az Esztergomi mise (1855, 1858); a Magyar koronázási mise (1866 –67) című miséi.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

további érdekességek: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/liszt_ferenc_szuletesnapja__1811

 

 


200 éve született Erkel Ferenc

 



Egy személyben volt zeneszerző, karmester, zongoraművész és pedagógus. Művészi formálódásában három város játszott szerepet: Pozsonyban tett szert a klasszikus zenei műveltségre, Kolozsvárott szerzett előadói gyakorlatot, mint zongoraművész és karnagy, Pesten pedig a színházi muzsikus mesterségének fortélyait sajátította el. Kiváló képességű virtuóz zongoraművész volt. 1875-ben a Zeneakadémia alapításakor Liszt mellett ő lehetett az intézet másik zongoratanára és igazgatója.

Egyik tanár társa így emlékezik rá: „ …sem szigorúbb, sem lelkiismeretesebb, kötelességtudóbb tanárt nem ismertem nála. Számos zongoratanítványa vallhatja szerencséjének, hogy az ő vezetése alatt művelhette ki magát művésszé, mert e 13 év alatt ő volt a legmagasabb zongora-osztályok valódi vezére.”



A korabeli költők, írók festők mellett Liszt Ferenc és Erkel Ferenc volt a megtestesítője a nemzeti romantika kibontakozásának.
Akkortájt a művészek célja a független nemzeti kultúra megteremtése és az állandó magyar színtársulat létrejötte volt. Erkel a maga idejében a verbunkos zenét az olasz opera sajátosságaival vegyítette, s ezzel új műfajt teremtett. Műveiben a magyar történelem tragikus  eseményeinek felidézésével zenéje táplálta a nemzeti öntudatot. 1837-ben, amikor megnyílt a Pesti Magyar Színház, karmestere Erkel Ferenc lett. 3 évvel később pedig ugyanez a színház már Magyar Nemzeti Színházként mutatta be első operáját, a Bátori Máriát, majd 1844-ben ifjúkora fő művét, a Hunyadi Lászlót. Ez volt az első maradandó értékű magyar opera. Erkel legnagyobb érdeme, hogy megteremtette a magyar operát, valamint megszervezte a Filharmóniai Társaságot, melynek élén 50-nél több koncertet adott. A színvonalas operajátszás elképzelhetetlen lett volna nélküle. Számos műve közül a Hunyadi László és a Bánk bán ma is kedvelt darabjai az Operaháznak.

Érdekességként megemlítjük, hogy Erkel vezényelte az általa mindenkinél jobban tisztelt Beethoven IX. szimfóniájának első magyarországi előadását.

Gondoltátok volna, hogy mesteri szintű sakkjátékos is volt? Mind a kortársai, mind az utókor sakkírói szemében elismert szaktekintély, a magyar sakkélet vezéralakja volt. Elnöke volt a Pesti Sakk  Körnek. Játszmái iránt a szaksajtó is érdeklődött.  1859-ben visszavonult az aktív játéktól, ám a magyar sakkozók három évtizeden át családfőjüknek tekintették őt. Visszavonulása után a pesti és budai sakkélet szervezőjeként jeleskedett.  Erkel nagysága abban rejlik, hogy ébren tartotta a sakkjáték gondolatát, és fáradhatatlan szervező munkájával újabb és újabb tehetségekre irányította a figyelmet.

A Zeneakadémián 1886-ig tanított, majd nyugállományba vonult.  50 éves karnagyi jubileumát fényes külsőségek között ünnepelték, elhalmozták kitüntetésekkel. 1890 után egyre inkább visszavonult. 1893 júniusában halt meg, 83 éves korában.



Gyerekek, meg tudnátok mondani,  mi őrzi Erkel emlékét a zeneművein kívül?

- Az Operaház bejáratánál ülő szobra látható
- számos közterület, tér, utca, kulturális intézmény országszerte,
- Gyulai szülőházában múzeumot rendeztek be
- Sakkozóként is tisztelik emlékét, hiszen 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt szülővárosában, Gyulán.
- 1952-ben alapították az  Erkel Ferenc-díjat,
- Keleti Márton filmrendező1952-ben filmet készített Erkel címmel a zeneszerző életéről.
- Budapesten áll az Erkel Színház. Talán ti is jártatok már egy-egy előadásán. Jelenleg egy új épületet terveznek a közel száz éves színház helyére.

Művei

Erkel Ferenc műveinek jegyzékét Legány Dezső professzor állította össze, Erkel Ferenc művei és korabeli történetük címen (1975). Előtte Lavotta Rezső készített zeneműjegyzéket a Magyar Nemzeti Múzeum kéziratairól (1940); ennek alapján készült Major Ervin első (1947) és második (1967) katalogizálási kísérlete. Erkel műveinek jegyzékesítésével Mona Ilona is foglalkozott 1989-es művében, melynek címe Magyar zeneműkiadók és tevékenységük 1774-1867, illetve Németh Amadé Erkel Ferencről készült monográfiájában.

 

100 éve született Radnóti Miklós

Költői életműve és személyisége, bátorsága és tisztasága emelte a magyar irodalom legnagyobbjai közé. Sorsában sokak tragédiája rajzolódik ki, az emberi értékek hősies megőrzése példamutató.
Költői indulásáról a következőket vallja:”Egyetemi éveim alatt tudatosan olvastam a magyar irodalmat, s az egész, gyökereivel, egymásba kapaszkodó indáival, hatalmas törzseivel és széljárta tetőivel életem nagy élménye volt. S ha sokszor járt utakra gondolok, a gyerekkor Petőfije után Berzsenyiről kell írnom, a későbbi kedvencről, Csokonairól, a még későbbi Vörösmartyról s Aranyról, Madáchról, Kazinczyról, és a Nyugat  első nemzedékének költőiről. Sík Sándorról, a költőprofesszorról, akinek öt éven át belső tanítványi köréhez tartoztam.”

Költészetében sokféle művészi törekvés, kísérletek és remekművek, szelídség és erő, idill és tragédia fér meg, és alkot megbonthatatlan tökéletességet. József Attiláról írt sorai saját költészetére is érvényesek. „ A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával látható lesz, az életmű fényleni és nőni kezd. A versek sugarat vetnek egymásra, a nagy versek megragyogtatják a közömbösebb darabokat is…Minden töredék, minden papírlapon talált sor adalék lesz, adalék az életműhöz, a nagy egészhez, mely lezárt, szigorúan befejezett és összetartó immár.. Befogadni, magához ölelni hajlandó minden apróságot, de semmit sem enged el többé.”

A kor legmodernebb hangján, avantgárd stílusban szólal meg először a Jóság című antológiában. A modern, expresszív képek mellett már a legkorábbi verseiben is felfedezhetjük a klasszikus pásztori tájat idéző sorokat. Az idillikus kép ekkor még nem telítődik későbbi jelentésével, még nem a tiltakozás és az elpusztíthatatlan szépség jelképe. A költő rátalált az  egyéniségét tükröző képekre.
Első kötete a Pogány köszöntő. (1930)
Későbbi köteteiben, az Újmódi pásztorok énekében, a Lábadozó szélben, az Újholdban, a Járkálj csak, halálraítélt!-ben a Meredek útban a forma egyre jobban letisztul, az idillikus tájból és az emberi szenvedésből merített képei egyre érettebbé, egyénibbé csiszolódnak.
Műfordításai közül kiemelkednek egyik legkedvesebb kötőjének, Apollinaire-nek versei. Választása az avantgárd útkeresés igazolása. Sokat tanul modern francia elődjeitől és kortársaitól, fordításaiban újrateremti őket anyanyelvünkön.
A másik út a klasszikus, antik művészethez vezet, így jut el Vergíliushoz, és rajta keresztül a legtökéletesebb műfajához, az eklogához. Ez a forma költészetében Arany János-i méretekben tárja fel a személyiség és a kor katasztrófába torkolló tragédiáját. A klasszikus keret a megőrzött tisztaság és hagyomány erejének kifejezőjévé válik.
Emberi és költői arculatát tragikus élmények alakítják. A „Mögöttem két halott/előttem a világ „ érzése érleli meg benne elsőként a felelősségtudatot. Minden emberi szenvedésre odafigyel, költészetének legfőbb ihletőjévé az együttérzés válik. Megrendíti a magyar társadalmi nyomor, a faji megkülönböztetés, a spanyol polgárháborúban harcolók hősi elbukása. Emberségét a „förtelmes halál” árnyékában is megőrzi, sőt a kések között egyedüli fegyverként mutatja fel a kortársak és az utókor számára.

 

Radnóti Miklós emlékpad (Alsógöd, MÁV állomás, Városvédők Egyesülete), "Nem tudhatom"

 

Radnóti Miklós Wikipédia-szócik:http://hu.wikipedia.org/wiki/Radn%C3%B3ti_Mikl%C3%B3s

 

 

KAZINCZY FERENC

(1759-1831)

Kazinczy Ferenc gazdag munkásságának nagyobbik része a felvilágosodás rövid emberöltője utánra esik, de nemcsak azért tartozik a világosság nemzedékéhez, mert akkor indul, és annak az egyik jellegzetes alakja, hanem azért is, mert éppen ő az, aki továbbviszi a felvilágosodás eszmevilágát és hevületét, hogy a sötétség évtizedeiben a legeslegfőbb ösztönző legyen, s megérve még a reformkor kezdetét is, összekötő kapocsként vehessük tudomásul a XVIII. század újító szelleme és a XIX. század romantikája között. Kazinczy még Bessenyeitől kapta az ösztönzést, és Kisfaludy Károlyon keresztül Vörösmarty nemzedékének is ösztönzője lett.

Kazinczy Ferenc 1759-ben született művelt, könyvet, zenét, képzőművészetet kedvelő módos középnemes családban. Írói hajlamai kisgyermek korában kezdtek gyaníthatókká válni, emellett jó érzéke volt a festéshez, rajzoláshoz is, az olvasás pedig szinte mámorba ejtette. S mindez nem volt szüleinek ellenére, akik örültek, hogy első gyermekük minden bizonnyal író lesz. A Kazinczy család ama ritka nemesi körökhöz tartozott, ahol becsülete volt az írónak. Apja tehát minden módon pártolta tanulni akarását, és amikor az apa viszonylag fiatalon meghalt, az egyszerre erélyes, gyengéd és céltudatos anya állt pártfogóan mögötte.

Már kisiskolás korában, latin és német nyelvtanulás közben megpróbálja olvasmányait magyar nyelvre fordítani. Tizenhat éves sincs, amikor kezébe kerül Bessenyei legelső, még németül írt kisregénye. Eredeti címe: Der Amerikaner. Felvilágosodott szellemű, szatirikus hangvételű történet és elmélkedés vallásról, erkölcsről, szokásokról Voltaire modorában. Kazinczyt elragadja ez a világos, ésszerű valóságlátás. Magyarra fordítja a kisregényt ilyen hosszú címmel: Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése.

Anyjának is, tanárainak is tetszik a fordítás, mire egy kassai nyomdában kinyomatja, anyjának ajánlja, és tiszteletteljes levél kíséretében elküldi Bécsbe Bessenyeinek. Bessenyei pedig elismerő, buzdító levélben válaszol. Ez a korai kapcsolat a magyar felvilágosodás főalakjával nemcsak megerősíti önbizalmában, de vágyait hivatástudattá emeli. Programszerűen fordul a bécsi testőrök művei felé, és felfedezi Báróczi prózafordításait. Elragadja a választékos és előkelő stílus. Életprogramjának tekinti már ekkor, hogy az anyanyelv csiszolása, gazdagítása és a magyar irodalmi stílus jogának elismerése lesz a fő feladata. Báróczit példaképének tekinti, s nemsokára Baróti Szabó Dávid megjelenő verseskönyvében találkozik az új költői törekvéssel, a deákos verseléssel. Maga is gyakorolni kezdi a disztichonokat, hogy hamarosan a kor legjobb epigrammaköltője, ennek a minden másnál tömörebb költői műfajnak klasszikusa legyen.

Befejezve tanulmányait, ő is, mint oly sok magyar értelmiségi akkor is, azóta is, jogi diplomát szerzett. Kassán lett egy rövid időre ügyvédjelölt. Ez időben kerül fel néhány hétre Pestre, ahol megismerkedik Ráday Gedeonnal. Ez a találkozás is döntő jelentőségű. Rádaytól tanulja meg a rímes jambust, a nyugat-európai verselést, amelyet majd ő kezd el népszerűsíteni.

Ügyvéd sohasem akart lenni, csak éppen belekóstolt a joggyakorlatba; igazából az irodalom és a közművelődés izgatja. Ezt az értelmesebb megyei urak tudomásul is veszik, és Kazinczyt hamarosan kinevezik iskolai inspektornak, azaz tanfelügyelőnek. Ezt a hivatását évekig lelkesen és lelkiismeretesen látja el. Közben Kassán Baróti Szabóval és Batsányival megteremti a folyóiratot, a Magyar Museumot. Batsányival azonban kezdettől fogva sehogyan sem fér össze. Batsányi túl nyers Kazinczynak, Kazinczy finomkodó Batsányinak, kölcsönösen féltékenyek is egymásra. Végül is Kazinczy kiválik a Magyar Museumtól, és saját folyóiratot indít, az Orpheust.

Ez időben már ismeri a német kortársakat, lelkesedik a szentimentalizmusért, amely abban az időben az érzelmek szabadságát jelentette; lelkesedik Goethéért, aki a leghíresebb szentimentális regényt, a Werthert írta; de ugyanúgy lelkesedik Shakespeare-ért, a nagy indulatok klasszikusáért. Lefordítja a Hamletet, fordít Goethétől, magyarra átdolgoz egy német szentimentális regényt, amely Bácsmegyei öszveszedett levelei címen jelenik meg. Könnyeden versel a német érzelmesek modorában, és irodalmi-kritikai hangú epigrammákat ír.

Hamarosan az ifjaknak az a része, amely az érzelmek szabadságára esküszik, őt tekinti irodalmi vezérének, és az Orpheust a folyóiratuknak. Ezt az irányt nevezik akkoriban németesnek. Rengeteget dolgozik, ír, fordít, kapcsolatokat tart az írókkal. És közben szabadkőműves. Tagja a forradalmat előkészítő titkos páholynak. És ő is vádlottja lesz a Martinovics-pernek. Előbb halálos ítélet, azután hosszú fogság Spielbergben, Kufsteinben, Munkácson. Több mint hat évig, egészen pontosan - ahogy nemegyszer leírta - 2387 napig volt súlyos börtönben. Negyvenkét éves korában kerül ki, 1801-ben. A börtönben megőszült. De akarata erősebb, teste szívósabb, mint valaha. Szabadulása után rövidesen megnősül. És munkához lát. Anyja halála után a családi birtok szétosztódik, rokonai ki is játsszák, neki és új családjának csak a bányácskai szerény kis birtok jut Sárospatak közelében. Ezt a Bányácska falut ő nevezi el Széphalomnak. Sok idővel később az ő emlékére hivatalosan is így nevezik el. Ennek jövedelméből fedezi irodalmi kiadásait is. Örökös anyagi gondok közt él tehát, de ez nemigen izgatja. A cél: a munka. A felvilágosodás korának a Martinovics-perrel vége. Az ország nagyobb elnyomatás alatt él, mint valaha. Kazinczy úgy véli, nincs mód a politikai harcra, de a nyelvért és irodalomért folytatandó harc előkészíti a megfelelőbb időben újrakezdhető politikai törekvéseket. Annyit hoz át a világosság korából az elsötétült korba, amennyit lehetőnek tart.

Bessenyei kiábrándultan elvonult Biharba, Batsányi külföldön él, és kiesik a hazai fejlődésből. Verseghy kitűnő munkaerő, de nem alkalmas a vezérszerepre, Baróti Szabó sem eléggé haladó, sem eléggé politikus. Nem is lehet más az irodalmi vezéralak, mint Kazinczy. Neki a szervezéshez is kitűnő érzéke van. Munkásságának talán legjelentékenyebb része irdatlan levelezése, amelyet évtizedeken át folytat az egész élő irodalommal. Ezrével írja választékos nyelvezetű, irodalmi és kultúrpolitikai tárgyú leveleit, amelyekkel szervezi és összetartja az irodalmat. Egy ideig úgyszólván egy egész tudományos akadémia szerepét vállalja Széphalomról. Közben verses és prózai fordításokkal ismerteti a világirodalmat, és csiszolja a magyar nyelvet. Saját versei közül legjobbak az irodalmi-esztétikai tárgyú epigrammák. Lírai versei inkább azért érdekesek, mert példát adnak, lehetőségeket mutatnak. Így például ő kezdi el nálunk a szonett költészetet.

Egyik legfontosabb tevékenysége, hogy vezéralakja a nyelvújításnak. Ez a nyelvújítás már ösztönösen megkezdődött a bécsi testőröknél, különösen Báróczinál. De Kazinczy felismeri, hogy mozgalomszerűen, az egész irodalomnak és nyelvtudománynak fel kell venni a rendszeres munkát a nyelv gazdagítására. Törekvése azonnal kétfelől idéz ellenségeket. A konzervatívokat felháborítják az új kifejezések; a túlzók, akiknek lassanként semmiféle régi szó nem jó, óvatos maradinak tartják. Ő pedig szilárdan áll ortológusok és neológusok között: keresi az összhangot a hagyományul kapott anyanyelv és a szükséges gazdagítás között. A történelem őt igazolta. De kortársai is egyre jobban látták az ő igazát.

A költők és írók, akiket buzdított, felfedezett, népszerűsített, tisztelték benne a költőt is, noha hatására és körülötte sokkalta nagyobb költők emelkedtek fel: Berzsenyi, Kölcsey, Kisfaludy Sándor, Szemere Pál, majd Kisfaludy Károly és vele a romantika, amely Vörösmarty felé mutatott. Kazinczy szinte a gyámja volt mindezeknek. Közben megjelent Csokonai is, de ezzel a talán valamennyinél nagyobb lírikussal sehogyan sem tudott igazán megbarátkozni. Elismerte tehetségét, de nem ismerte fel igazi nagyságát.

Az ő kissé finomkodó finomságának idegen volt Csokonai erőteljessége. Ahogy az előbbi korszakban éppen Batsányival nem tudott megbarátkozni.

Kétségtelen, hogy a kortársak között Kazinczy költészete finom, de igen halovány; maradandót csak az epigrammákban tudott fogalmazni. De ez a halovány költészet üdvös hatással volt a sokkal erőteljesebb kortársakra. Prózaíróként ennél jelentékenyebb. Útirajzai és önéletrajzi művei, a Pályám emlékezete és a hagyatékában talált kitűnőFogságom naplója, Kármán Fannija és a majd megszülető romantikus próza között a legjobb irodalmi színvonalat jelentik.

Igazi jelentősége azonban kultúraszervező, irodalomteremtő létében van, abban a kultúrpolitikai magatartásban, amellyel a felvilágosodás szellemét továbbvitte és vezérként képviselte a következő század első harmadában. 1831-ben, élete hetvenkettedik évében halt meg. Halálakor már javában tartott a reformkor, az irodalomban Vörösmarty, a kritikában Bajza volt a vezéralak, és diadalmasan hirdetett új világot a romantika. Ennek a magyar romantikának az a magyar felvilágosodás volt az eszmei gyökere, amelyet Kazinczy képviselt az elsötétüléstől az új fény derengéséig.

250 éve születetett, 2009 az ő emlék éve is.

 

A Népmese Napja

 

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezése, hogy szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját a Népmese Napjaként tiszteljük ezen túl.

 

Benedek Elek a Székelyföld szülötte. 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdővidék egy kicsiny falujában, Kisbaconban.

A falu lakói melegszívű, becsületes emberek voltak, akik évszázados meséket, legendákat, történeteket őriztek a lelkük mélyén, amiket aztán munka közben vagy esténként elmeséltek egymásnak és gyerekeiknek. Ebben a szép természet-és emberszerető környezetben nőtt föl Benedek Elek.

Ő az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő.

Hirdette, hogy a magyar népmesét kell a gyermekek kezébe adni, mert az a magyar nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyermekek elé.

Az eredeti népmesék nyerseségét elsimította, megnemesítette, és saját felfogásának megfelelő erkölcsi tanításokkal fűszerezte.

1885-ben jelent meg a Székely Tündérország című könyve, mely már önállóan megírt népmeséket is tartalmaz. Hat évvel későbbi a Székely mesemondó.

A legnagyobb vállalkozása a Magyar mese-és mondavilág a millennium ünnepére készült.

Az olvasók többsége Benedek Eleket úgy ismerte meg, mint a magyar népmesék és mondák gyűjtőjét, a világ meseirodalmának fordítóját és közreadóját. Munkássága azonban színesebb, sokrétűbb. Újságíróként, lapszerkesztőként, regényíróként, és országgyűlési képviselőként is tevékeny részese volt a századforduló szellemi életének.

Versek, ifjúsági és felnőtt regények, tankönyvek mellett szép számmal írt a magyarság történetével, illetve híres magyarok életrajzával foglalkozó műveket.

 

Élete alkonyán visszatért szülőföldjére, ahol bátor küzdelmet folytatott a kultúra értékeinek megőrzéséért. 1929-ben-ben bekövetkezett halála íróasztala mellett találta. Utolsó mondatával ezt üzente írótársainak: "fő, hogy dolgozzanak!"

Nemzedékek sora nőtt fel a kis gömböc, a csillagszemű juhász, a vitéz szabólegény és sok egyéb hős csodálatos történetein, amiket ti is és szüleitek is szívükbe zártak.

2006. szeptember 28-án a 4b. osztállyal, október 4-én pedig a 4. c. osztállyal "vettük a vándorbotot" és elindultunk a mesék vándorútján, emlékezve Elek apóra, a tarisznyában az elmaradhatatlan "hamuban sült" pogácsával és egy rövid mesével.

Holnap legyenek a szebbnél szebb mesék a ti vendégeitek! Olvassatok minden nap, és kívánom, hogy győzzetek le minden előttetek álló akadályt!

Ha a neten is szeretnétek betérni a mesék birodalmába, ajánlom az alábbi honlapokat: www.nepmese.hu vagy a www.olvasnijo.hu oldalakat! Itt még rajzpályázatot is találtok.

Szeretettel vár benneteket ebben a tanévben is az iskolai könyvtár és Gabi néni.

Űrhajó

45 éve, 1961. November 29-én fellőtték az Egyesült Államok legelső űrhajóját, fedélzetén az Enos nevű csimpánzzal. AZ USA legelső, egyszemélyes űrhajótípusa a Mercury volt. Az MA-5 típusú változat kétszer megkerülte a Földet, majd az óceánba csapódott. A kísérletsorozat célja az volt, hogy embert juttassanak Föld körüli pályára, majd épségben visszahozzák.

Celsius

305 éve, 1701. November 27-én született Anders Celsius svéd fizikus, csillagász a róla elnevezett hőmérsékleti skála megalkotója. 1737-ben is tervezte meg a máig is általánosan használt 100 fokos beosztású hőmérsékletskálát, amely világhírűvé tette nevét. Ötlete leegyszerűsítette a hőmérsékletmérést és az ezzel kapcsolatos számításokat. Sokat fáradozott a Gergely-naptár bevezetése érdekében. A XVIII. század Európájának kiemelkedő tudósa volt.

85 éve, 1921. november 25-én született Pilinszky János Kossuth-és József Attila- díjas költő, a közelmúlt magyar költészetének egyik legnagyobb alakja.

Értelmiségi családban született. A törékeny, érzékeny gyermeket nagynénjei gyámolították, akik még felnőtt korában is erős érzelmi befolyással voltak rá.

A budapesti egyetemen jogot, magyar irodalmat és művészettörténetet hallgatott, diplomát nem szerzett. 1944 őszén katonának hívták be, így jutott el a németországi Harbachba, ahol egész éltre szóló, megrendítő élménye lett a koncentrációs táborral való találkozás. Mély hite, katolicizmusa teljes költői attitűdjét meghatározta. Az 1960-as évek elejétől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába; Párizsban hosszabb időt is töltött., 1975-ben Amerikába is eljutott. Nemzetközi elismerését kiváló versfordításaikkal olyan költőtársak segítették, mint az angol Ted Hughes és a francia Pierre Emmanuel. 1970 végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett utolsó alkotói korszaka, amely a Szálkák című kötettel kezdődött és a Kráter című gyűjteménnyel zárult.

Könyvtárunkból most a gyerekekhez szóló, A nap születése című verses mesekötetét ajánlom, melyben tündökletes szépségű tájak nyílnak meg előttünk s az ismert mesehősök is új alakban lépnek elénk.

Collodi

180 éve, 1826. november 24-én született Carlo Collodi olasz újságíró,

a PINOCCHIO írója.Családi neve Lorenzini volt.Eleinte gyermekirodalmat fordított,

Perrault és mások meséit, később megteremtette saját figuráit is.

Élete fő műve 1881 és 1883 között folytatásokban jelent meg Egy bábu élete címmel.

A főszereplő Pinocchio kalandjai világhírűvé tették Collodit. A regényben fantáziával,

humorral és szeretettel, a gyermeki lélek mély ismeretével megalkotott világ elevenedik meg.

1940-ben Walt Disney készített híres filmet a meseregényből.

" A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előrehajtja az embert"

( Andersen)

200 éve született ANDERSEN, a világhírű dán író, költő.

Élete nehéz és küzdelmes volt, míg meséivel a dán irodalom világszerte legismertebb alakjává vált. "A rút kiskacsa" c. meséje példázza mindazt a szenvedést, gyötrelmet, melyen az írónak is át kellett mennie, míg királyok és hírességek barátjukként tartották számon.
Amerre járt, mindenütt szívesen fogadták, s megnyíltak előtte a paloták és kunyhók, ahogy meséi előtt a szívek.

Mint híres író és szenvedélyes turista, Andersen felolvasókörúton járta be Európát. 1841-ben dunai útja során Magyarországon is megfordult. A pesti Medárd napi vásárról színes útirajzában emlékezett meg a városról.

Volt egy magyar barátja: Liszt Ferenc, a híres zeneszerző.

Meséi csaknem 100 nyelven jelentek meg. Magyarul az első fordítást Petőfi özvegye, Szendrey Júlia adta ki 1856-ban.
Ránki György szerzett operát  A császár új ruhája c. meséjéből.

Hatása a későbbi meseírókra, prózára és társművészetekre is nagy hatással volt.
Meggyőződése szerint csak a művészet, a szépség képes megőrizni és közvetíteni az értékeket, s végső reménye, hogy ez a küldetés eredménnyel jár: mert aki hattyúnak születik, abból hattyú lesz, akármilyen is körülötte a világ.

Meseköteteit keressétek a könyvtárban!

Találatok: 1084

Akkreditált Kiváló Tehetségpont

Ökoiskola